Press

http://www.fonyoditibor.hu/archives/alom-hava-bemutato-2

http://mediatanacs.blog.hu/2017/03/13/bacskai_bolyongok_az_alom_havaban

Álom hava (r: Bicskei Zoltán)

Bicskei Zoltán játékfilmje 1690 decemberében (Álom hava) játszódik. Néhány szakadt ruhájú ember vánszorog Bácskában. A török fosztogatás rányomta a bélyegét a vidékre, a bujdosók Aracson kötnek ki, ahol a gótikus templom romjaiban is monumentális látványt nyújt. Vajon a három különös szerzet megtalálja-e végre a helyét a világban, miután táltosokkal és szent királyok szellemével sem lelt új otthonra? Lehet-e még közösség a romokon? A kétszer ötvenperces dráma első része. A Médiatanács a Fehér György pályázaton támogatta a film elkészülését. Duna World, március 18., szombat, 16.20

http://port.hu/adatlap/sorozat/tv/alom-hava-alom-hava/alom-hava/event-tv-59875300/episode-440314

Az aktuális rész ismertetője:

A műsor ismertetése: 1690 Álom havában /december/ pár rongyos ember vánszorog a síkságon. A török dúlásban kiürült Bácska pusztaságán bujdosók érkeznek a romjaiban is monumentális Aracsi Pusztatemplom falai közé. A török fogságból szabadult három figura rég vesztett otthonát és helyét keresné. Táltosokkal és szent királyaink szellemével találkozva sem sikerül ?új boltozatot? emelni maguk fölé. Miből lesz új közösség a pusztulat után?

  • ÁLOM HAVA (felnőtt tartalom következik)  SZABADSZÁJ!!!
  • 1. A tények. Ma este 18.05-kor mutatták be az Uránia filmpalotában az ÁLOM HAVA c. szerb-magyar történelmi mozit. A film forgalmazója az Anjou Lafayette – térhiradónk oszlopos olvasója – meghívott a diszbemutatóra, melyre örömmel el is mentem. (Ők forgalmazták a Lovasíjászt is 1 éve..) 
  • ï 2. A film 112 perc hosszú. A helyszín nagyjából végig egyetlen templom (Aracsi pusztatemplom) Szerbiában. Időnként a kietlen táj, de 85%-ban ott vagyunk végig a romos, egykor nagy ívű szent helyen. a film úgy reklámozza magát: “Egy film amely szól az elhallgatott magyar ősiség titkairól”. A filmben megjelennek szakrális királyaink: Időrendben visszafelé: Mátyás, Szent László és Attila. (A Mátyást alakító szereplő ha jól vettem ki a rendező szavait 3 napja halt meg, nem érte meg a premiert…)
  • ï 3. A film szereplői kb. 4-5 fő, akik 1690-ben pár évvel a török eltakarodása után a TELJESEN kietlen 100 km2-en összeverődik rongyos, koszos ruhákban. Élelem nélkül, víz nélkül. Az alaphelyzet már egy NYOMOR és KESERGÉS, ELHAGYATOTTSÁG, SORS NÉLKÜLISÉG. Ám..
  • ï 4. Innentől pedig szubjektivbe váltok. 15 perc telt el mire felfogtam bármit is a filmből. Hogy hol vagyok, mit látok. Sőt a beszédet sem értettem. Tájszólás, régies nyelvezet mind a 112 perc. 15 percig úgy ülni egy moziban – türelemmel – hogy felfogjak legalább EGY mondatot. De hagytam. Vagy totál bukás lesz vagy valami amit még nem éltem meg és tanulnom kell. Megsúgom előre: Az utóbbi lett igaz.
  • ï 5. Összeverődik egy irástudó deák egy ördögfajzat kísértő, egy fiát elvesztett apa és a legszebb karakter egy öreg tudó ember egy középkorú lánnyal. Ott ülnek a romtemplomban. Próbálnak tüzet rakni, de nem amolyan túlélő film módján. Hanem lassan. Fáról-fára, gallyról-gallyra. És tépelődnek. Veszekednek, egymásnak esnek. Egyik kárhoztatja az istent, a másik lehurrogja ezt. A harmadik megoldást vár a deáktól, a deák csak sápitozik és mereng. ÉS NEKI jelennek meg a királyok. A lerombolt templom oldalhajójában. csak neki. Szép sorban és mind számon kér, okít, emlékeztet, utasít, kér. Dorgál! Ezek a hangok és monológok a legmélyebb magyar lelkiismeret és az ŐSÖK üzenete. A film legértékesebb pontjai közé tartozik Mátyás beszéde, és kisebb mértékben Szent Lászlóé. – Véleményem szerint Attila nagyon rosszul van megfogva s kifejezve, ő erőtlen volt üzenetében. 
  • ï 6. A szereplők hozzák a maguk jellemét. Mindenki a magyarság egy egy széthúzó jellemzője. A tudó öreg tarsolyából köles magot oszt, de a többiek kiverik egymás kezéből – mondván – nem ez a megoldás, hogy vessünk.. A semmi közepén, a halál közepén. A lánya, a nádasba akar visszamenni ahol eddig is túléltek, koszosan fagyosan. Mert érzi a veszélyt. És a nő – a film egyetlen női szereplője – aki boldogassszony imákat mond és fohászkodik és az élő lelkiismeret is valahol – valóban érzi a veszélyt. A film végére az ördögfajzat megöli a tudó öreget, megerőszakolja a lányát, és még a deákot is leszúrja. Mert az csak álmodozik hiába kapja meg az ősök üzenetét a FÉMCSÁKÁNYT. A tudó ember átadja neki, mert ő már meg akar halni. Az ördög el is intézi. A lányával együtt.. De a deák nem elég erős és az életével fizet.
  • ï 7. A meggyalázott nő összeszedi vánszorogva, jajgatva, hasát fogva az ŐSÖK CSÁKÁNYÁT és megszüli az ördögfattyat. Igy ér véget a film, hogy a mocsárban a dagonyába menekült ördögöt is kihúzzák (mert mégiscsak ő a gyerek apja és – ahogy talán Szent Ágoston tanítja – az ördögöt is jóvá kell szeretni) és tántorogva elviszik magukkal mert kell a dolgos kéz. És a nagy üzenetek egyike: A KOSZT a rádragadt mocskos sarat ITT KELL LEDOLGOZD. Nem odaát…  Ez a film végén keményen ÜT!! Ez a ba*zd meg “magyar”!!! Te álmodozó senkiházi. Nem fogtad még fel hogy te kurtad el? – És nem az Isten hagyott itt? Küldtem neked magokat. Tudó embert, imádkozó lányt, zenét játszó citerást, égi jelenést? És mit tettél te? Sipákoltál és elvesztettél mindent. Kihullott kezedből a Szent Tárgy. A védelmed hiányában meggyalázták a lányokat. Mindent mi szent, mi érték, mi lehetőség volt. Nem az Isten hagyott el! 
  • ï 8. Persze van más üzenet is. Több tájszólásos kiszólás ül és üt. Tanít. Néha mosolyt ad. Bár a filmben 88%-ban semmin sem lehet nevetni. A teremben csak néha egy egy aprócska szájelhúzás. Sok sok beszéd van a filmben, végig figyelni kell. Leköti az embert, csak 2x estem ki egy-egy pillanatra, de nem zavaróan állt meg a hatás. Vitt tovább. 
  • ï 9. A 17. sz.-ban mi történt? Aki megmaradt Mohács után és nem fegyverkezett Erdélyben az beállt a jezsuita-katolikus Bécs alá. Megőrizte vagyonát de elaljasodott a fénye. A nőt nem fénymag termékenyítette, hanem a pokol csatlósa. Ezekből lesznek a nemes fiaink. Romlik a gén, a sejteket “átnemesíti” a fattya… 
  • ï 10. A film végén külön kiemelten megköszönik az alkotók dr. Papp Lajos és Böjte atya és még mennyi név… közremüködését (?). A filmben csuvas népdalok, archaikus, autentikus ruhák, tárgyak jelennek meg. 
  • ï 11. A filmet várhatóan mozik nem nagyon fogják játszani. Vállalhatatlan nekik!! Ellenben májusban már lehet majd keresgélni – tudtam meg a forgalmazótól – (és én is jelzem ha értesítenek, hol látható). A művész moziban valószinübb.. 
  • ï 12. Aki 1 bites aggyal moziba megy, annak ez lesz élete legrosszabb filmje, ami után hányni fog. Aki 2 bittel megy el erre a mozira, az semmit sem ért meg belőle, mert nincs látvány, nincs hangeffekt, nem durran és robban semmi, bár van (nemi)erőszak és leszúrt emberek. MÉgis ezek ráutalva – jelennek csak meg. 
  • ï 13. A film üzen. Nagybetüvel ÜZEN.  Aki el mer gondolkodni már a népünk lélektanán és sorsán – 5x-ösen túl van a zászlólengető, monnyonle, hagyományőrző és t.m tudja min “szerelmetes gyermekeim”-en, meg a Cobrán, és az ujvilágtudaton annak ez a film kötelező. Egyszer. És nem is biztos hogy meg tudja emészteni. SZEMBE KELL NÉZNI.
  • ï 14. Azonban elhangzik az is, hogy itt vége is lehet a nemzetnek. A királyaink üzenhetnek, kérhetnek. Szólhatnak a vének. Aki megkapta a CSÁKÁNYT, az is ott ingadozik a régi kolostor falai között, és az ördög le is szúrja, mert ezt érdemli. 
  • ï 15. Nem egy forradalmi film, nem ettől mész neki a kossuth térnek. Messze nem. Nem is lelkesít mint egy lovasíjász vagy K. Lajos jelenléte. Itt nincsenek hősök. A nagy mély nyomor van ami a lelkünkben kibeszéletlen szunnyad, nem csak 1690-ben vagy azóta hanem 1526 óta, s már talán Mátyás 1489-es (Filogon 2-ben már látható, olvasható) szavai óta… 
  • ï 16. Ezzel a filmmel a nemzeten gondolkodó magyar embereknek kezdeni kell valamit. És az a csodálatos benne hogy MINDEZT FILMRE TUDTÁK TENNI. Ezt a vitát, kesergést, szenvedést, kiútkeresést. A LÉLEK vivódása. És mit ér ha csak Krisztusért kiálltunk. Mi vagyunk itt. A mi kezünkbe adják a magot. A mi kezünkbe, – pontosabban a rátermett kezébe adják az ősi CSÁKÁNYT. Más nincs aki cselekedjen..
  • ï 17. A filmben Krisztus mint Pártus herceg hangzik el. A magyarság összetevőit felsoroló részben az Akadémia magához nyúlna. Történelmi ismereteink (már a nem hivatalosból összerakottat) nem múlja felül de legalább használja, és kimondja. (Mondjuk Mú-ig nem megy vissza de az életidegen is lenne ebben a kontextusban).
  • ï 18. A filmet Bicskei Zoltán rendezte akinek a film végén bemutattak és kezet rázhattam vele. Egy “egyszerü” tiszta embert láttam a szemein át. 
  • ï 19. E filmnek köze sincs hollywood-hoz. Talán még a filmekhez sem. Egy életérzést mutat be. A saját belső – romos, fedetlen – templomunkban való merengést a nemzeti kiútról. Jöhetnek és üzenehetnek az ősök, de ha a döntést nem hozza meg akinek kell, akkor a lányainkat a sátán csinálja fel, és a királynak valót pedig egy pillanat alatt leszúrja. (moziba velem tartott társam azt mondta a film után: “nem ugyanez van ma is?” mint 1690-ben?)
  • Kő kemény magyar reality. Minden más csak álmodozás. 
  • Végletes film. Erős türéshatárral. Bele a közepibe. KÖSZÖNÖM HOGY ELKÉSZÜLT és HOGY LÁTHATTAM. Fájdalmasan gyönyörű!
  • Facebook /ismeretlen/:
    Az első véleményező ott volt a bemutatón, véleménye szerint “Bicskei biztos, hogy be van kötve” (a Felsővilágba) a moziverzió erőteljesebb alkotás, ami természetes.Mit is lehetne mondani egy valóban minden túlzás nélkül Egyedülállóan Eredeti Korszakalkotó Kezdeményezésről! Borúlátón lehet(ne) rá legyinteni csekély somollyal a magyar ugarra morranva megidézvén az Egynyári fecske Ikároszi Kérész Röptét.Vagy kikacagni az egészet… kajánul bevillantván a Gyalog Galopp kényszerforgatási mostoha körülményszülés mégis világsikerre hivatott Édesgyermekét ami mióta csak meglátta a napvilágot és beleordította a világba a Cameloti vár magasztosságának cameo(tt)i halhatatlan sorait -“Csak egy makett” azóta is kiűzhetetlen Gyümölcse a Filmes Művészet Édenfájának…(Összevetési makettkodásom a makett miatt az Álom Hava igen szerény díszleteivel nem öncélúan netán szánalmasan szerencsétlenkedve kierőszakolt bár tagadhatatlan szándékos- hisz valóban egybe is cseng a kettő puritán kerete!) Még lehetne az Álom Havát címében a végzete alapján is temetni,hisz szinte szemtelenül szemet szúróan szegénykés látványelemekkel kápráztat el bennünket tv-film ide tv-film oda.És ostorozhatni illhetne egyéb bármikor bárhonnan akár a hajánál fogva is előcincálható hibáit amire minden vérszomjas szavakból savat pennájába fröccsöntő és a honi lapok akár honlapjain maró kritikák lehetőségeitől vérszemet kapó le vagy rábeszélőgépemberek szófegyverének szócsöveiből elárasztani kénkőfüstös kigyós-békás átokzáporral mindazért amit minden hatásvadász elemekre kapható tollforgató minden udvariasságot mellőzve örömest halálra is döfköd(HET)ne… Megtehetné ezt bárki is kifogásolva amit csak kifogásolni kész hisz látható.Azonban alaposan melléfogna.Ez a Film akkor is látni kell remekmű ha nem speciális effektekkel operálja le a szemekről a hályogot mert megteszi,Akkor is kihagyhatatlan ha nem csillogó világsztárok szájába adott Örökbecsű szavai miatt jegyzék be a Csillagokba a mát intő jövőbe mutató Igazságait.Ez a Film akkor is minden tekintetben és szinten üdvös ha kerete dermesztően halott, fehér akár egy hómezőn végigvijjogó szertelen szélförgetegsárkány is hisz alatta ott lapul az embertemető emberéltető titkait rejtő Élet a Föld Örök Üzenete az Ősök Varázsléptékű Olthatatlan Bölcsességével egyetemben a vívódó kisember ősképi tükreit gyengeségeiből és erőiből szakadó kísértéseit hitelesen megjelenítve ami a maga szerény eszközeivel hív látásra és látásra is bír egyszerűen nagyszerűre! A FILM Üdvtörténetünk Kapuit tárja fel fokozatosan finoman nem korunk folyton rohanva változó vivmánykütyüjeibe,celebpercembereihez,politikai szerencsevadászataiba vagy az érvényesülési hajsza mókuskerekeinek sebességfokozati vezérletébe avat be, hanem Örökségünkre mutat (ki)Utat a mennyiségnek a minőségre az Ősiből a Jövendőre.
    Egy másik ismerősömnek is szóltam, hogy tekintse meg a tv-ben, jeleztem neki, hogy amit látni fog nem a Barátok közt tízezredeik epizódja, nem habkönnyű darab. Válasza:
    “Hát nem az…(mármint habkönnyű)megnéztem..de szidni nem foglak, nincs miért. Nem tudnám megfogalmazni mit érzek amúgy se vagyok az a nagy szószárgyár…talán mindent haragot, dühöt, szenvedést, tanácstalanságot,szeretetet megbocsájtást, reményt….”
  • Kifejezett “kérésedet” ellenére megnéztem a TV-és filmváltozatot, amely közel sem volt olyan “őrülten” jó, mint amit, ott a filmszínházban láttunk.

    Forgács Béla:

    Csak a film pozitív üzenetei vittek abba az irányba, hogy mondjak/idézzek valamit, valakit. Nálam módosult a címe: Megvalósult!

    “Ez a mágikus akt!

    És szomjúság nélkül nincs sóvárgás arra, ami magasabb, és nincs kívánság, hogy az ember az alacsonyabbat megfékezze és a magasabbat megvalósítsa.

    „Most pedig, legalább egy percre, hogy az ember a megvalósulás mozzanatát megértse, minden egyebet félre kell tenni. Félre kell tenni () a létezés rongáltságát; a betegséget és a bűnt és őrületet (…). És ha az ember magáról a mozzanatról mindezt lefejtette, egyetlen valami marad. Az életképzelet. A határtalanul érzékeny hely (…) önmaga által kezdeményezett, és irányított érintésre felbukkan és megjelenik és alakot ölt. Ez az alak (a kép) ugyanakkor hang és szó és látvány. Éneklő látomás. De ez így még nem teljes. Mert ennek az éneklő látomásnak heve van, éspedig szenvedélye van és mámora van és ez a mámor felrobban. Villámban kicsapó mámoros éneklő látomás. De ez a látomás ugyanakkor aktív hatalom. Akarat.”

    Abban a pillanatban, amikor a láthatatlan és ellenőrizhetetlen mágikus világból ez a bizonyos valami kipattan (…), olyan helyet érint, amely tulajdonképpen a láthatatlan és a látható világ között a középen fekszik, s ez a hely nem az átváltás pontja, hanem ennél sokkal több; ez (…) a kezdet, végül is az eredet pontja. Ahol az egész együtt van. Az egész, vagyis: kép és látvány és látomás, de énekel, és éneke értelmes szó, ige, beszéd, és ez a beszéd szenvedély és mámor és villám és aktivitás.

    Magia sutra – Hamvas Béla

http://www.magyarszo.rs/hu/3333/kultura_film/162976/%C3%81lom-hava.htm

Álom hava

Nagy sikerrel mutatták be Budapesten Bicskei Zoltán történelmi mozifilmjét

Máriás Endre

2017. április 1., 10:03

Ünnepélyes keretek között mutatták be csütörtökön este Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban Bicskei Zoltán Álom hava című magyar–szerb történelmi mozifilmjét, amelynek főbb szerepeiben Szilágyi Nándor, Kovács Frigyes, Székely B. Miklós, Barkó György, Tóth Anita, Horváth Csaba, Csendes László, Mercs János, Dánielfy Zsolt, Búza Ákos, Vicei Natália és dr. Papp Lajos látható, a film zenéjének elkészítésében pedig mások mellett Mezei Szilárd, Szabados György, Lukács Miklós, Berecz András, Dresch Mihály és Bakos Árpád is közreműködött.

Az alkotók egy csoportja a bemutató után az Uránia Nemzeti Filmszínház színpadán
Az Álom hava című magyar–szerb történelmi mozifilm budapesti díszbemutatójának kezdetén a rendező, Bicskei Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket, aki beszélt a film alapötletének megszületéséről, valamint létrejöttének körülményeiről is, majd a közönség soraiban helyet foglalók közösen megtekintették a különleges hangvételű alkotást, amely egészen a tizenhetedik századig röpíti vissza a nézőket, sajátos történetet tárva eléjük. A hosszas vastapssal kísért vetítést követően az alkotók közösen a színpadra vonultak, ahol a rendező és a forgalmazó szavai után az egybegyűltek az Egyszólam Együttes produkciójával emlékeztek a film egyik szereplőjére, a néhány nappal ezelőtt elhunyt Csendes Lászlóra, majd meglepetésként a film női főszereplője, Tóth Anita a közönséggel együtt mondta el az alkotás kezdetén elhangzó, igen magával ragadó szövegrészletet.

Bicskei Zoltán rendező
– A film ötlete a szorongatottságból született meg. A 2006. október 23-ai népmegveretés ugyanis olyan indulatokat váltott ki belőlem, amelyek hasonlóak voltak, mint azok, amelyeket a balkáni háború ideje alatt éreztem. Az ember, amikor kutyaszorítóba kerül, egyszer csak elkezd álmodozni, főleg az alföldi síkságon élő ember, akinek bizonyos értelemben be kell töltenie a teret, azaz azt az ürességet, amely körbeveszi. Egy képet láttam magam előtt, és ezt a képet kezdtem kibontani tíz és fél évvel ezelőtt. Ennyi eddig tartott, hogy elkészüljön a film, és végre a közönség elé kerüljön – mondta el a bemutatót követően lapunknak nyilatkozva Bicskei Zoltán, a film rendezője. – Minden alkotó ember tudja, hogy a művészetet a teremtőből és a teremtőért csinálja. Nem a közönségnek. A közönség és a közösség annyit kap belőle, amennyire a csatorna működik. A mi csatornáink sajnos igencsak el vannak tömődve, ami miatt elég sokat kell kínlódnunk. Ez az egyik oka annak, hogy a film létrejötte leginkább talán a véres szüléshez hasonlítható. A másik pedig az, hogy az említett szorongatottságban úgy éreztem, fel kell tennem magamnak a kérdést: A népednek csináltál valamit? És ezután úgy éreztem, valami olyasmit kell létrehoznom, amiben nemcsak a gyengeségeink vannak benne, hanem a lehetőségeink is, hiszen a világ mindig megújul, mindig újjászületik. Azt persze nem tudom, mi megéljük-e a civilizációs újjászületést, de azt igen, hogy ezen az alföldi síkságon, amely egykor, ebben az általunk felidézett történelmi pillanatban szinte teljesen üres volt, hiszen alig néhány tucat ember élt a területén, ma ott tartunk, ahol. Ma, amikor azt mondjuk, lélekben gyengék vagyunk, erőtlenek és tanácstalanok, látnunk kell, mennyivel rosszabb helyzetben is voltunk. Egyebek mellett erről is szól a film, meg arról, miként lehet megújulni, milyen görcsök akadályoznak bennünket, milyen álmok szárnyalnak bennünk, és mi minden csírázik a lelkünkben – fogalmazott Bicskei Zoltán.
Az alkotók közül többen is hangsúlyozták, rendkívül különleges élményeket tartogatott számukra a film forgatása, hiszen az aracsi pusztatemplom, amelyben a történet legnagyobb része játszódik, szinte elvarázsolta őket, így a forgatás során felmerülő nehézségek ellenére is igen szívesen emlékeznek vissza az ott eltöltött időre.

– Az aracsi pusztatemplomban forgatni igazán különleges élmény volt, hiszen a falai közé belépve az ember valóban megérzi a múltat, megérzi a múlt eseményeit és mindazt, amit a falak sugároznak magukból, éppen ezért úgy érzem, ezen élmények megélésének a lehetősége mindent megért – emelte ki Szilágyi Nándor, a film egyik főszereplője. – Eleinte sokat töprengtem azon, milyen módon formáljam meg az általam alakított figurát, aztán rájöttem, nem kell kitalálnom, hogyan viselkedtek, hogyan mozogtak az emberek abban az időben, hiszen ugyanolyan emberek voltak, mint mi, ezért elsősorban a természetességre törekedtem a megformálásakor. Nem könnyítette meg a dolgunkat az, hogy tíz éven át elhúzódott a filmkészítés folyamata, különösen úgy, hogy többször is belekezdtünk a munkába, és ilyenkor mindig újra kellett tanulnunk a szöveget, ami folyamatosan változott, ráadásul nem is kis mértékben. Ennek ellenére nagyon fontosnak tartom ezt a filmet, ugyanis úgy vélem, igen erőteljes hatást tud gyakorolni, nemcsak ránk, alkotókra, hanem a nézőkre is, hiszen bizonyos momentumai a mai időkre is kivetítődnek – tette hozzá Szilágyi Nándor, akivel mindebben a film női főszerepét alakító Tóth Anita is egyetértett.

– Külső szemmel talán nehéz elképzelni és megérteni azt az elhivatottságot, amellyel ezt a filmet készítettük, hiszen éveken át nem adtuk fel, még az olykor igen viszontagságosnak tekinthető körülmények ellenére sem. Csodálatos volt az a helyszín, amelyen a forgatás zajlott, engem egyébként is nagyon megnyugtat a természet közelsége, ez a táj azonban annyira lenyűgözött, hogy sokszor kint akartam aludni is – magyarázta Tóth Anita, aki elmondta, mindvégig érezték önmagukban és a rendezőben azt a hitet, amely egyértelművé tette számukra, ennek a filmnek meg kell születnie. – Úgy gondolom, valamennyien éreztük azt az üzenetet, amely ma szinte teljesen hiányzik a világunkból, azt, mennyire fontos megtalálnunk az igazi utat mind a saját lelkünkhöz, mind másokéhoz. Hittünk abban, hogy valaki valami olyasmit szeretne létrehozni, ami nagyon ritka, és ez engem is nagyon meghatott, hiszen magam is hasonlóan gondolkodom a világról, mint ahogyan a rendező, Bicskei Zoltán. Úgy vélem, annak ellenére, hogy a film története pontosan meghatározható időben zajlik, olyan szempontból kortalannak tekinthető, hogy mai ruhákban is ugyanarról szólna, mint amiről a korabeli jelmezekben szól, arról, ki talál meg, vagy ki vesz észre egy-egy igazi követ. Ezért is hoztam premierajándékként mindenkinek olyan varázsköveket, amelyeket magam gyűjtögettem, és amelyeket meg is címeztem, ugyanis érzésem szerint minden ilyen apróságban benne van a nagy egész, csak éppen nem vesszük észre – fejtette ki a bemutatót követően Tóth Anita.

Az Álom hava című magyar–szerb történelmi mozifilm vajdasági bemutatóját a tervek szerint április 21-én, pénteken tartják meg Újvidéken, ezt követően pedig a Magyar Nemzeti Tanács és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatásával összesen huszonnégy településen tekinthetik majd meg az érdeklődők.

http://pannonrtv.com/web2/?p=322921

2017.03.31. 

Bemutatták Bicskei Zoltán Álom hava című filmjét (videó)

Bemutatták az Álom hava című filmet csütörtökön este Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A díszbemutatóra sokan voltak kíváncsiak, Vajdaságból is érkeztek nézők. Bicskei Zoltán forgatókönyvíró és rendező történelmi magyar-szerb játékfilmje a török pusztítás után játszódik Bácskában.

1690. Puszta, kiürült Bácska. A törökök visszavonulása után senki sem maradt itt. Csak a fogságból visszatérő három rongyos ember, akik a lerombolt templomba mennek annak reményében, hogy ott embereket találnak. A katona, a szolga és a deák újjá szeretnék teremteni a magyar közösséget. Az aracsi pusztatemplom romjai között megjelennek a magyar királyok is, akik tanáccsal látják el a deákot, Szilágyi Nándort, hogyan kellene a magyarságot újjáéleszteni.

Szilágyi Nándor, színész: „Kilenc és fél évvel ezelőtt ültem le először a Zolival, és rá egy évre már próbáltunk. És hat vagy hét éven keresztül mindig jött a hír, vagy jött az email, hogy kezdjük, decemberben kezdjük, és nem kezdtük. És nem kezdtük és nem kezdtük, és egyszer leforgattunk két napot, egyszer három napot, ahogy a pénzmorzsák összejöttek. És aztán nagy nehezen tavaly leforgattuk.”

A lány szerepében Tóth Anitát láthatjuk. A hosszú forgatás fizikailag is kifárasztotta a forgatócsoportot, ennek ellenére azonban sem a rendező, sem a színészek nem adták fel.

Tóth Anita, színész: „Ez a hit. Hogy egyszerűen éreztünk Zoliba, még megfejthetetlen néhol számomra az az üzenet, ami szerintem roppant mértékben hiányzik a mai világból, a mai rohanó világból, így mondom, hogy megtaláljuk az igazi utat a lelkünkhöz, és másokhoz.”

A szorongatottságból jött a film ötlete – mondta el Bicskei Zoltán. 2006. október 23-án népmegveretés és meggyalázás, olyan érzelmeket, indulatokat váltott ki benne, és a magára hagyatottság érzése ösztönözte arra, hogy megírja a forgatókönyvet.

Bicskei Zoltán, rendező: „Minden alkotó ember tudja, hogy a művészetet a teremtőből és a teremtőért csinálja, nem a közönségért. A közönség és a közösség is annyit kap belőle, amennyiben ez a csatorna működik. Ezek a mi csatornáink sajnos el vannak tömődve, és kínlódunk. Ez az egyik oka a véres szülésnek. A másik az, hogy ebben a szorongatottságomban feltettem a kérdést, hogy de azért a népednek csináltál valamit? Közvetlenül a népednek, miközben ott verik lövik őket, gumilövedékkel, demokratikusan?”

Az aracsi pusztatemplom romjai között forgatott filmben a vajdasági színészek közül főbb szerepekben Kovács Frigyest, Szilágyi Nándort és Búza Ákost láthatják a nézők. Vajdaságban először Újvidéken, április 21-én láthatják a nézők, majd utána további vajdasági településeken is bemutatják.

http://magyarhirlap.hu/cikk/84298/Latomas_a_templomban

Látomás a templomban

Bicskei Zoltán filmje a Délvidék múltjáról szól

Pálffy Lajos – 2017.04.03. 00:58

A budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be csütörtök este Bicskei Zoltán filmrendező Álom hava című második nagyjátékfilmjét. Az alkotó lapunknak elmondta: a 17. században játszódó bácskai történet szerb és magyar állami támogatásból készülhetett el, és már tárgyalnak a magyarországi forgalmazásáról.

Jelenet a tizenhetedik században játszódó filmből (Fotó: MH)

A híres aracsi templomrom volt a forgatási helyszíne Bicskei Zoltán délvidéki grafikus, filmrendező második nagyjátékfilmjének. Az Álom hava mintegy tízéves munkával készült el. Csütörtök este a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be az alkotást, s lapunknak a rendező, aki a Magyar Művészeti Akadémia tagja, elmondta: a lét újrakezdéséről szól a történet, valamikor az 1680-as években játszódik a hadak által pusztává tett Bácskában. A török háborúkat megjárt, megrokkant Sánta nevű katona, a Hórihorgas nevű deák és szolgájuk, Félszemű, a pusztatemplomba érkezik. Itt, a tábortűznél ismerhetjük meg történetüket és vágyálmaikat: a katona a gyermekét szeretné még látni, a deák a közösséget építené. Neki jelenik meg álmában három jeles uralkodónk. Ezek a film drágább, kosztümös, látomásos jelenetei, ahol Mátyás király kudarcként gondol vissza hódításaira, és arra jut, hogy inkább „a szívet kellett volna művelni”. Szent László pedig éppen földi uralkodásának elhanyagolását bánja már. Bicskei Zoltán úgy fogalmaz: a magyar filmen talán most először megjelenő, Papp Lajos szívsebész által alakított Attila az „arché elfeledett ősi egységét mutatja fel” az álomban.

A csaknem kétórás nagyjátékfilm a Médiatanács anyagi segítségével készülhetett el, ez tette lehetővé, hogy az apránként leforgatott részletekből két, már bemutatott tévéfilm szülessen. A 2008-ban megkezdett forgatás a szerb állam részletekben adott támogatásából folyt, ezért is húzódott el. A szereplők között van a Délvidékről Szilágyi Nándor (Hórihorgas) és Kovács Frigyes (Sánta), míg Magyarországról a táltost alakító Barkó György mellett Székely B. Miklós (Félszemű).

A film operatőre Jován Milinov volt, a zene mások mellett Berecz András, Dresch Mihály és Szabados György nevéhez fűződik.

A rendező azt is elárulta, hogy tárgyalnak a film magyarországi forgalmazásáról, s reményei szerint még áprilisban vetíteni fogják az Álom havát az itteni mozikban.

– See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/84298/Latomas_a_templomban#sthash.psF2a2Ff.dpuf

Magyar Szó,, IV. 8.

Álom hava – eposz a honkeresőkről

Bicskei Zoltán filmje

Évekkel korábban egy délvidéki utazásunk során a budapesti könyvtáros-barátaimmal útba ejtettük az Aracsi pusztatemplom romjait is. Őszi rozsdába öltözött kukoricások között leltük meg az odavezető utat, s már az is lenyűgözte tudós társaimat, ahogyan a távolban, az ég peremén fölbukkantak a templom omlatag oromfalának körvonalai. Csöndes áhítatban, a zarándokoknak azzal a megindultságával a szívünkben értünk a romokhoz, amelyet csak a nagy-nagy beteljesülések pillanatában éreznek a csodára szomjazók. Én, a korábbi aracsi útjaimhoz hasonlóan, ismét újjászülető reményekkel a lelkemben éppen az egyik oszlopfő évszázadok során megkopott kőarcaiból szerettem volna kiolvasni valamit – valami biztatót, valami fölemelő sugallatot, sejtelmes ígéretet –, miközben arra lettem figyelmes, hogy idős útitársam az egykori szentély fölött állva, titokzatos béke fényével a tekintetében megszólalt: itt szinte érezni lehet a kegyelem kisugárzását, itt testedet-lelkedet átjárja az isteni irgalom tüze. Lehetett valami a megérzésében, hiszen néhány évvel később egy arra tévedt táltos – Bicskei Zoltán Álom hava című történelmi játékfilmjének egyik hősi – is, a hely varázsától megindítva, oda telepedett le, arra a helyre, ahol az Oltári Szentség egyszer már otthont teremtett magának. Különös követe volt ő az időnek, elveszett országukat kereső emberek nyomába szegődött, hogy gyámolításába fogadja őket: Hórihorgast a bölcselőt, a sötét tekintetű Félszeműt és a régi csaták kipróbált bajnokát, a Sánta lovagot.

Bicskei Zoltán filmjében a tizenhetedik század végi kilátástalanságba viszi a nézőit: tájainkon már megroppant a török félhold hatalma, de a lófarkos zászlók alatt vonuló hordák még határtalan urai a tájnak. Isztambul rabszolgavásárának környékéről hárman indultak haza, a régi otthonuk felé, hogy megleljék egykori szeretteiket, s hogy régi templomuk küszöbén gondolják végig: mit is lehet kezdeni a világnak ezen az elhagyatott szegletén az élettel. A tudományokban jártas Hórihorgas ugyan tudná, hogyan kell országot építeni, de ahhoz elszánt emberek népes seregére lenne szüksége. A Sánta lovag verbuválna ugyan tábort, hogy fegyverrel teremtsen magának hazát, de a széles látóhatáron belül csak a vándormadarak serege jelenti az eleven életet. Társaságukban a harmadik, az a sötét tekintetű alak, maga a titokzatosság. Ő nem latolgat, dögöt eszik, hogy túlélje az utat, és magvakat gyűjt, hogy jogosnak vélt jussát, a saját megszerzett földjét legyen mivel bevetnie. Országa még nincs, de következetesen számon tartja azt, ami neki jár. Született gyilkos – s ezt egyedül a táltos, talán a magyarok utolsó király tudja.

S miközben a régi templom beomlott boltívei alatt az otthonaikat keresők valamiféle isteni útmutatásra, eligazító sugallatra várnak, írástudó társuk jelenéseket lát. Mátyás király a trónja közeléből megfontoltságra inti az útkeresőt: hatalmas munka vár rá – mondja –, amihez végtelen állhatatosságra és bölcsességre lesz szüksége, az elpusztult ország újjáépítése emberfeletti erőfeszítést követel tőle. Szent László király – abban látván az erőt – őszinte hitet, az Isten iránti mélységes elkötelezettséget várja tőle, az egykor Rómát ostromló Attila király pedig a megingathatatlan eltökéltségben, a tántoríthatatlan odaadásban látja a szellem erejét. De Kegyelmes Isten, innen, a régi gyötrelmek halotti csöndjéből hogyan juthatunk el az országépítő cselekvésig? Hol lehet a jó szándékot segítő eszközökre lelni? 

A XVI–XVII. században bekövetkezett országos pusztulás óta hány és hány megroppant nemzedék útkeresésben megdicsőült embere tette föl magának ezt a kérdést?! Hányszor, de hányszor tűnt reménytelennek a Délvidék magyarjainak sorsa idegen seregek pusztítása, vagy önhittségének átka nyomán? Bicskei Zoltán az Álom hava című filmjével a mindig aktuális tépelődéseinknek adott történelmi távlatot, s ezzel olyan dimenziókba emelte sorskérdéseink fogantatásának pillanatát, mint errefelé előtte senki még. Mi délvidéki magyarok régen hűtlenek lettünk az elődöt kínálta bölcselethez, nem hiszünk a letűnt századok szellemépítő erejében, léleknemesítő vademecumában. Küldetéses tanítóink belénk nevelték: felér az eredeti bűn súlyával, ha okulásért, tisztánlátásért népünk és nemzetünk történelmi múltjának tanulságai és megtapasztalásai felé fordulunk. Felér az árulással, ha valaki a történelem bölcseletének hitszónokává szegődik, mert bizony fekélyes az apáink tudása, nyomában csak járványok születhetnek. Megtanították velünk: nincs a múltunkban a javunkat szolgáló törvény, fölismerésre váró parancs, elfogadásra és követésre érdemes eltökéltség. Holott a valóságban minden bukásunknak, számlálhatatlan vereségünknek az okozója a hagyományok teremtette világ rendjének a föladása, elárulása.

Bicskei Zoltán autentikus környezetben – templomromok téglavörös ragyogásában, kunhalmok szélfútta magányában, a szamártövisek imbolygó örökkévalóságában, a cserepesre aszott délvidéki pusztában, a Sóskopó iszapgőzének vibráló párájában – tett kísérletet egy ország múltjának és egy nép történelmének a föltámasztására. Eposzt teremtett, melyben olyasmire vállalkozott, amihez nem elegendő egyetlen nekirugaszkodás, mert a keresett ország egyetlen nekibátorodással nem teremthető meg; nagyon sok embernek, nagyon sokszor kell újra és újra nekilendülni, hogy megleljük annak az ismeretlen birodalomnak, a Hazának a fundamentumát. Bicskei filmjében megmutatta, ha olykor reménytelennek is tűnik a kitűzött cél elérése, a lélek nemesbedése, a szellem föllángolása lesz a jutalma minden megtört lendületnek. A győztes az lesz, aki fölismeri a belső építkezés végtelen kegyelmének az ajándékát.

Mák Ferenc

Magyar Idők: ápr. 5.

Élő Örökség 04.09

2017 03 31 Bemutatták Bicskei Zoltán Álom hava című filmjét