ÁLOM HAVA

SNEVANI SNEGOVI

Szerb-magyar koprodukció
– Magyarul beszélő történelmi mozifilm

STÁBLISTA:

Operatőr: Jovan Milinov

Vágó: Aleksandar Komnenović

Hangmester: Aleksandar Stojšin, Beke Tamás

Jelmez: Morvai Ibolya

Kellék: Boka Gábor, bőrdíszmű, Budapest, Somogyi Győző – Salföld, Nagy Károly – Mór, Zsákai István – Bocskaikert, Miroslav Jovančić-Palics, Viszt György – Göd, Lukács Valéria nemezkészítő műhelye, Temerin,

Zene: Mezei Szilárd, Berecz András, Lukács Miklós, Bakos Árpád, Dresch Mihály, Szabados György

A rendező tanácsadója: Mispál Attila,

Írta és rendezte: Bicskei Zoltán

Producer: Arbos-Siniša Bokan, Újvidék, Csincsi Zoltán-LÜMIERE, Budapest,  Hábermann Jenő-FilmArt, Budapest és Kriskó László-LÜMIERE, Budapest

Nyersanyag: 35 mm color, HD

idő: 112 perc

Á L O M H A V A

Kis szinopszis

1680-nak Álom havában /december archaikus neve/ pár rongyos vánszorog a fehér havon. A török dúlásban kiürült Bácska pusztaságán több napi járóföldre sehol senki. A történet indulásakor három embercsoport különös bemutatkozó „rítusát” látjuk a fehér végtelenben. Egyenként érkeznek a boltozat nélküli, romjaiban is monumentális Pusztatemplom falai közé. A török fogságból szabadult Deák, Sánta és Félszemű rég vesztett otthonát és helyét keresné. A hosszú fogság alatt kialakult egymást fojtó szoros kötelékben terveznek új életlehetőséget: a tett bűvöletében élő rokkant katona, a tudáshívő ideák rabja Deák és szolgájuk, a földközeli Félszemű. A romok közt, a görcsöket fölöldó, melegítő tűznél az éh csillapodásával mindenkiből fölbuggyan saját vágy álma. A változó belső képzelet illetve az önmagukról téves képzettel élő emberek közt elfojott dráma alakul és időnként erőszak villan. Múltjukkal ismerkedünk, egyéni tragédiáikkal. A szereplők többsége árvaságban él a világból kiszakítottan, öntudatlan tépettséggel pusztítva maga körül.

A romtemplomba érkezik a rejtélyes titkokat őrző Öreg táltos, és vele a rettegésben élő, finom idegzetű Lánya is. Az Öreg pár mondattal világokat nyit. Vetni való magok szétosztásával próbálja új életre indítani – és egyben tartani – a társaságot, de e tette is csak a megosztó erőket hívja elő a magukkalsem békélő emberekből.
Rövid időre egy másik, énekes táltos érkezik a tűz mellé. Keserű és kiábrándult, rég feladta önnön feladatát. Vadul kopogó facimbalmának szárnyalása mégis mindenkiben megmozgatja a lelket.
Egy-egy gyötrő pillanatban a szereplőknek pont e furcsa, boltozat nélküli templomrom villant új lehetőségeket.
Az önmagával is kíméletlen Sántában érik meg elsőként egy új szerep: mindenáron apa lenni, fellelni az elveszett gyermekét. Korábbi vágyait odahagyva megszállottsággal indul fia felé. A Deák, közösségépítő feladata természetét nemismervén, béna lélekkel évődik, – szellemi éretlensége okán – egyre mélyebb tanácstalanságban. Pusztulása kivédhetetlen.
A történet menetét nemcsak a szereplők múltjainak villanásai, de a befelé révülő Deák három látomása is megszakítja. Elsőként Mátyás király jelenése, ki sikeres földi uralmát a Mennyekben immár kudarcként fájlalja s a szív művelését, egy új boltozat építését tartaná követendőnek.
Másodikként László király, aki országa elleni árulásának tartja, hogy uralma alatt a lélek tisztaságát tartva elsőbbnek elhanyagolta a földi uralkodást.
Harmadikként Attila király jelenik meg, aki az arché elfeledett ősi egységét mutatja föl az újidők tükrében. A távlatos idők nagy folyamát rajzolja föl reményként.
A filmben többször utalnak egy Csodabaltára. A film végén kiderül, hogy az Öreg táltos rejtegeti. Őseitől kapott feladatának egyike a balta továbbadása, de sem erre, sem a Lánya őrzésére nem talál megfelelőt maga körül. Halála közeledtével a baltát mégis a legszellemiesebbre, a Deákra bízza. De a balta csodája nem mutatkozik, ehhez az emberi méltóság, igaz tettek kellenének. A Csodabalta, mint remény és lehetőség vonul végig a filmen. Tett és hit formálódik a kiürült, új életet, új civilizációt követelő pusztaságban, de a megvalósulása itt, az boltozat nélküli Aracs pusztatemplomban, a sérült emberek gyengeségén elbukik.
Az önmagukat a kimerülésig és a másik megsemmisítésén át kereső, állandóan vívódó szereplők, a magába mélyedő Deák kivételével, elindulnak vélt céljaik felé. A réten elsőként az Öreget öli meg kapzsiságában, a „véletlen” segedelmével a Félszemű. Megerőszakolja annak Lányát, majd további magokat keresve visszatér a romhoz ahol dühödt sértettségében, sebzett ösztönnel végez a gondolataiban keresgélő Deákkal is. A Deák utolsó látomásában nevelőapja, az egykori aracsi pap jelenik meg, aki az Öreg táltos sugallatát erősítve, a végső nyugalomba segíti a Deák lelkét. A teljesen magára maradt, félelmében szinte félholttá vált Lány az, aki eltemeti a holtakat és magához veszi a Csodabaltát.
A film zárórészében a vakító, nyári Sóskopó szikes pusztaságán vánszorog a teljesen összeomlott. Félszemű, árva kóróként sodorja kiürült lelkét a szél. A fölvérzett, rátelepülő mocskosság terhe alatt, öntudatlan a megváltó halált keresi. Találkozása a Lánnyal és a Sánta meglelt fiával lesz mindannyiuk megmérettetése. A legtöbbet szenvedett Lány áldozathozatala, az újrainduló élet természetes egyszerűdége, és a fiatal fiú nagyvonalúsága lesz átváltozásuk, illetve a jövő záloga. Egy mégis megújuló életé a végtelen sík óriásinak tűnő boltozata alatt. A pusztai kórók Életfája mellett.

A rendező szándékáról

Mindig a sejtés, a látomás, nem utolsósorban a megvilágító kép felől indul meg bennem valami. Néha egy hang, néha maga a csönd igézetében. A mindent szülő, a végtelent és a hangok sokaságát egyaránt magában foglaló csönd mozgat bévül engem is – akár az Alföldet, ahol születtem s élek, és ahol e film is játszódik. De ez a film most mégsem a teremtő Csönd, hanem a siket, halotti Csend felől indul. Akár egy világkatasztrófa utáni, becketti hangulatot is sugallhat ez a törökdúlás utáni kiürült Bácska, „hol több napi járóföldre nem volt egy teremtett lélek sem”. Mit lehet ilyenkor tenni, honnan elindulni, amikor egy cilvilizáció eltűnőben, az emberiség, a nép, a közösség csődöt mond és sehol egy boltozat, csak a pusztaságban magára maradt ember? Mert élni, azért kell.

Néha úgy tűnik: ha éppen magyar az ember még nehezebb összeszedni magunkat.
Miért is?
Mi van bennünk mi oly csodákat szült és nagyszerű világot teremtett, ugyanakkor évszázados bénultságokban egymást pusztítjuk minduntalan?
A déli /délvidéki/ Alföldnek a Hely szellemét legerősebben sugárzó helyszínein, a magyarkanizsai Járáson, /amely Dobó Tihamér, Tolnai Ottó és Nagy József művészetét ihlette, szülte/, a törökbecsei Sóskopó szikesén és a Szent István korabeli Aracs pusztatemplom egyedülálló terében élik meg drámájukat a film szereplői. Már aki túléli. „Mert halni már tudunk, csak élni nem.” Trianon után pedig ez napi létkérdés. Nemcsak Magyarország határain túl.

Álom haván
/december archaikus magyar elnevezése/
futkároznak fekete-fehér rovarokként a szereplők. Álmodva szépet, egészet, miközben élik az elrontottat, a csúfat. Álmodva maguknak és megrögzötten ellenezve a másét. Álmodik a táj is, és a rendező is, egy végletes helyzetben emberi érzelmekkel, rezdülésekkel, bújtatott drámával átszőtt filmet. A végtelenjével rabságban tartó  sík vidék időtlent párálló közegében.

A történelem távlatában átvilágítva magunkat, bensőnket, lehetőségünket, lehetetlenségünket, amely végül a mai létet jelenheti számunkra. Délvidéken még sosem készült ilyen messzi történelmi időket mozgató film és sajnos határozottan kijelenthetem, hogy egész – egyébként minőséges – délvidéki művészetünkből, csakúgy, mint közéletünkből, közgondolkodásunkból hiányzik a történelmi tudat megvilágosító szemlélete. Talán a végeken még fontosabb a magyarságnak és történelmének tisztán látása, – „az idő messzi tiszta szeme” – hiszen a mindennapok szintjén kell tudnunk a választ. A végek kiélezett világa megkövetelte, megköveteli.

A pusztaság horizontjának vonalával kettéosztott alsó és felső világ eleve egy metafizikus látásmódot sugall képiségében. Éppen túlélésért küszködő, elalélt magyarságunk miatt az egyetemesség szempontjából érdekel minden megnyilatkozásunk ebben a filmben. Ezt szolgálják a lecsupaszított kérdések/képek/helyszínek. Hogy megmaradhassunk, szellemi lényként, és magyari módon. Ez utóbbiak egymást feltételezik, de a film semmikép nem kíván didaktikával élni. A magyari jelleg, – amennyiben sikeres lesz a rendezés -, a dolgok, jelenségek, emberek otthonosságából, a táj szelleméből kell, hogy átsüssön.

Nagyon remélem, hogy a kisebbségi létből fakadó érzékenységünk valami lényegeset hozzátesz majd mindehhez, nem pedig elvesz belőle. Számomra ez a film a vég/ek lényeinek összegzése és ezért sok szempontból személyes létkérdés. Mindenkori emberségünket védve és nem utolsósorban azért, hogy a magyarság se szoruljon még összébb.

A film egy hol közelítő, hol távolodó, hol felemelkedő, síkokat rétegező, mélységében sűrítő /alföldi/ kameraszem igézetében, – az esendő emberi lelkek belső szövedéke mentén – formálódik.
Regeszerű kép-zelettel.

A megváltó jóság, a lehetséges élet és az IGEN keresésében.

Bicskei Zoltán

írta és rendezte:

Bicskei Zoltán

-életrajz-

1958-ban születettem Magyarkanizsán. 1972-76. között Budapesten végeztem a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolát. Ekkor kezdtem filmezni. 1976 és 1992 között, mint az Újvidéki TV technikai munkatársa, Újvidéken éltem. Ebben az időben az újvidéki Ifjúsági Tribün és Zenekedvelő Ifjúság kultúrszervezőjeként, az Újvidéki Jazz Napok társzervezőjeként, a Telepi Esték szervezőjeként is dolgoztam. Az Új Symposion Sziveri János vezette szerkesztőségének voltam tagja, film- és zenekritikusa. Esszéimet az Újvidéki Rádió műsoraiban, a Magyar Szóban, majd később a Magyar Szemlében és a Győri Jazz Stúdiumban közöltem. Grafikáimat Forum könyvekben /Tolnai Ottó, Kalapáti Ferenc, Sziveri János, Danyi Zoltán/ és magyarországi lemezborítókon /Szabados György, Dresch Mihály, Kovács Tickmayer István, Berecz András, Mezei Szilárd, Szelevényi Ákos/ majd a győri Műhely c. Folyóiratban közöltem. 1989-ben megjelent Rajzos füzet Kanizsára c. esszékönyvem. 1992-től visszatértem családommal Magyarkanizsára. 1995-2012 között a magyarkanizsai Jazz, improvizatív zene… nemzetközi fesztivál művészeti igazgatója voltam. 2001-től 2009-ig a Művészetek Háza vezetője majd 2009-tól a Nagy József Regionális Kreatív Műhely igazgatója. Nős, két gyermek apja.

Önálló alkotóként elsősorban a rajzban, másodsorban a film és az esszéírás területén tevékenykedek. Egy önálló kiállításom volt 1980-ban /jazz portrék, Újvidéken/, amikor is világos lett számomra, hogy a kép helye nem a kereskedés által létrehozott kiállítótermek áruházaiban van. Noha szinte minden nap dolgozom, 1982 óta nem állítok ki. Esszéimet, rajzaimat alkalmakként napi és hetilapokban közlöm. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja vagyok. A Mesterek szava c. könyvem 2010-ben jelent meg.

Bicskei Zoltán, 00-381-24-875-144,   direktornjrkm@sks.co.rs

filmlista:

1987. Ó Kanizsa – szuper 8 mm – 21 perc (etűd)
1988. Telep – szuper 8 mm – 17 perc (etűd)
1992. Dobó Tihamér vonásai – 16 mm – 30 perc (filmesszé), / a győri Mediawave fesztivál különdíja / rendező, forgatókönyvíró
1993. Szikfilm -16 mm – 25 perc (kisjátékfilm ) /a győri Mediawave fesztivál különdíja/ rendező, forgatókönyvíró
1994. «…hanem az a hatalmas égbolt» – beta és VHS – 62 min (filmesszé) /társrendező Szabados Györggyel/
1997. Aracs – SVHS – 10 perc (dok. film) / társrendező Iván Attilával/ az Egri Orsz. Ifj. Fesztivál különdíja/
1998. A pásztor – SVHS – 10 perc (dok. film) / társrendező: Iván Attilával és Csubriló Zoltánnal/
1999. Adorjáni ima – SVHS – 16 perc /társrendező: Iván Attilával/
2001. Nagyapáti Kukac Péter mennybemenetele – 35 mm – 117 perc (játékfilm) – /Grand Prix Szőts István, Arany Aréna a legjobb kameráért Szerbiában), rendező, forgatókönyvíró Egri Pállal
2003. Alföldi ópusz – Otthon lenni – Nagy Józsefről mini DV – 13 perc (filmesszé) / társrendező: Iván Attilával / a veszprémi Pannonfiling fesztivál fődíja, Belgrád, Balkan film-Intereg különdíj /
2004. Tűzút –mini DV – 21 perc (kisjátékfilm, Csáth Géza novellája alapján) /forgatókönyvíró/
2006. Fövenyóra /rendező: Tolnai Szabolcs/ – a forgatókönyvíró munkatársa Danilo Kiš művei alapján, – (játékfilm) 35 mm /bemutató: 2007/8-ban/
2006. A szép Tisza és más… (Koncz István, Fehér Ferenc…verseire) – forgatókönyvíró,
/filmesszé/, 11 perc, DVD
2012. Rajtam keresztül /Somogyi Győző portréfilm/– dokumentumfilm, 73 perc,
2013. Rövid utazás Kunkovács Lászlóval – dokumentumfilm, 51 perc,
2016. Álom hava, – 35 mm – 112 perc (szerb-magyar koprodukciós történelmi játékfilm) – /TV film és moziváltozat/, rendező/forgatókönyvíró

Szereplők

Szereplők:

Hórihorgas: Szilágyi Nándor/Szabadkai Népszínház/

Félszemű: Székely B. Miklós /Budapest/

Sánta: Kovács Frigyes

Lány:  Tóth Anita /Katona József Színház/

Öreg: Barkó György /Pécs/

Mátyás király: Csendes László, Egri Színház

László király: Mercs János Debreceni Csokonai Színház

Attila király: Dr. Papp Lajos, szívsebész, Pécs

Csöntör, a harsány (Pásztor): Horváth Csaba, Budapest

Ferenc atya:  Dánielfy Zsolt  /Debreceni Csokonai Színház/

Becse: Búza Ákos   /Újvidéki Színház/   

A Sánta felesége: Vicei Natália /Szabadkai Népszínház/

Forgalmazó

Endre VENCZEL

+36203317112 – cell phone Hungary

+40771116293 – cell phone Romania

endre.venczel@anjoulafayette.com
https://hu-hu.facebook.com/menjunkmoziba/

https://cinando.com/en/Company/anjoulafayette_23399/Detail
http://www.imdb.com/company/co0258193/
36203317112 – cell phone Hungary

Producerek

Arbos, (Novi Sad, Serbia), Siniša Bokan www.arbos.rs

Lümiére (Budapest, Hungary), Csincsi Zoltán, Kriskó László www.lum.hu

& FilmArt (Budapest, Hungary), Hábermann Jenő www.filmart.hu

Operatőr

Jovan Milinov

Jovan Milinov Újvidéken született 1957-ben, ahol az általános iskola után befejezte az elektrotechnikai majd a zenei középiskolát. A belgrádi Drámai Akadémián diplomált film- és tv kamkera szakon. Fényképezéssel és filmmel 1974 óta foglalkozik. Húsz éves tapasztalattal rendelkezik, szinte valamennyi műfajban: reklámfilmek, riportok, sorozatok, zenei vagy művészi filmek területén. Többtíz dokumentumfilmet, valamint hét játékfilmet felvételezett.

1988-1989-ben a Tartományi műemlékvédő Intézet fényképésze. 1989-1996 között az Újvidéki Tv állandó tiszteletdíjasa, különböző oktatási, útleíró és művészi műsoroknál. Zenei műsorokat rendez, zenei klippeket forgat, amelyeket az angol MTV csatorna is sugárzott.
1989. óta szabadművészi státuszban dolgozik. Ez idő alatt reklám, videó és filmprodukciókatt felvételezett hazai és külföldi médiáknak: B92, Magic Box Multimedia, Hammer Creative, Media lab, UrbaNS, ZDF, MTV.

A különleges témájú dokumentumfilmek közül kiemlkedik az Öböl-háború ideje alatt, 1991-ben forgatott Tel-Avivi háborús napló és a perui esőerdőkben 1995-ben forgatott ökológiai témájú film.

Az Egyesült Államokban való tartózkodása alatt (2000/2001) a White Rabbit Production és PS Video Production házaknak dolgozott.
1994-ben kezdődött együttműködése az újvidéki Művészeti Akadémiával. 2003. óta docens, majd 2005. óta rendes tanárprofesszor az egyetemen. Az Audovizuális művészetek karán ad elő, felvételezés, kamera-master és kamera esztétika és filozófia témákban.

Tagja a szerbiai operatőrök egyesületének (SAS), és az Utah Film Commissionnak is (Salt Lake City, Utah, USA).
Újvidéken él.

1994 Dobó Tihamér vonásai és Szikfilm – a zsüri külündíja, “Mediawave 1994”, Győr, Magyarország

1998 Tobacco Road
(nemzetközi koprodukció) a Svéd TV legjobb dokumentumfilmje – jelölés.

1998 Etnikaliag tiszta
legjobb dokumentumfilm: 46. Belgrádi Rövidfilm és Dokumentum Fesztivál
“Bronz olajbogyó” II. videófesztivál, Bar, 1998.
3rd Amnesty International Film Festival, Amszterdam, Hollandia, 1998.
Meeting in Siberia, Novoszibirszk, Oroszország 1998.
Balkan Answer (Festival of Video Art from The Former Yugoslavia), St. Petersburg, Oroszország 1998.

2001. Nagyapáti Kukac Péter mennybemenetele
Legjobb kamera, 10. Jugoszláv filmfesztivál “Újvidéki Aréna”,
Szőts István-díj, III szemle, Lakitelek, Magyarország, 2002.

2005 Vajajja ország
Legjobb dokumentumfilm díja, Belgrádi Rövidfilm és Dokumentum Fesztivál

2013 Frau Einstein
Kristály prizma – Szerbiai Filmakadémia, (AFUNS)

1988
játékfilm Abszolút hallás, rendező: Janko Baljak, a Mit csinálsz estére omnibusz filmben. – 35. Pula fesztivál, Internationales Festival der Filmhochschulen, München 1988. (16/35 mm, színes)
kisjátékfilm: Alapos gyanú miatt, rendező: Janko Baljak – 35. Belgrádi Rövidfilm és Dokumentum Fesztivál (16mm, crno-beli)
Belégzés, operatőr, rendező: Jovan Milinov – 35. Belgrádi Rövidfilm és Dokumentum Fesztivál (16mm, színes)

1990
Dokumentumfilm: Dunafalvi mars, rendező: Aleksandar Davić – 37. Belgrádi Rövidfilm és Dokumentum Fesztivál (16mm, színes)
Dokumentumfilm: Isztriai mesék –Pula környéke, rendező: Srđan Karanović és Janko Baljak – 37. Belgrádi Rövidfilm és Dokumentum Fesztivál (35mm, színes)

1991
Dokumentumfilm: Balkán, rendező: Aleksandar Davić – 38. Belgrádi Rövidfilm és Dokumentum Fesztivál (35mm, színes)

1992
Dokumentumfilm: Utazás, rendező: Dušan Torbica – 39. Belgrádi Rövidfilm és Dokumentum Fesztivál (16mm, színes)

1993
Kisjátékfilm: Utolsó dadaista előadás, rendező: Aleksandar Davić (Betacam SP)

1994
Filmesszé: Dobo Tihamér vonásai, rendező: Bicskei Zoltán (16mm, színes)
Kisjátékfilm: Szikfilm, redező: Bicskei Zoltán – “MEDIAWAVE ’94”, Győr, Magyarország (16 mm, színes)

1995
Filmesszé: …hanem az a hatalmas égbolt. rendező: Bicskei Zoltán és Szabados György – “MEDIAWAVE ’95”, Győr, Mađarska (Betacam SP)

1999
Játékfilm: Nagyapáti Kukac Péter mennybemenetele, rendező: Bicskei Zoltán (35mm, színes)
Dokumentumfilm Cosmo Girls, rendező: Želimir Žilnik, (Betacam SP)
2003
Játékfilm: Memo, rendező: Miloš Jovanović (HD Cam na 35 mm, színes) – bemutató: Taormina fesztiválon, Olaszország

2004
Játékfilm: Zsúr, rendező: Aleksandar Davić (HD Cam na 35 mm, színes) – bemutató: Szarajevói Filmfesztiválon

2005-2006
Játékfilm: Árnyék, Mileva Marić-Einsteinről, rendező: Miloš Jovanović (35mm, színes) folyamatban!
Dokumentumfilm: Vajajja ország, rendező: Petar Jovanović (DVCAM)

2006
Vukovár-végső vágás, dokumentumfilm, rendező: Janko Baljak (DVCAM)

2011
Frau Einstein, játékfilm/dokumentumfilm, rendező: Miloš Jovanović

2016
Álom hava, játékfilm, rendező: Bicskei Zoltán
(színes, 35mm, HD)

Egyéni fényképkiállítások:

1985. október, – jazz fotók, az Újvidéki Jazz Napok fesztivál kísérőrendezvényeként
1996. május – Győr, Magyarország, a “Mediawave” fesztiválon
2000. április – caffe “DUBLIN”, Pétervárad/Újvidék
2002. december – Metro-Paris, galerija “Most” Képtár, KPZ Vojvodine, Újvidék
2003. január – Metro-Paris, Pancsova kultúrális központjának képtára
2003. március – Bane Petrić, “Frida” irodalmi klub, Újvidék

Csoportos fényképkiállítások:
1989. október – Októberi Szalon, Újvidék
1990. december – I. Fotóbiennálé, Karlóca
30.12.1994, dec. 30-1995. jan. 10. – Az eltűnő város, Aranyszem képtár, Újvidék
1996. február, Városvédelem, a Munkásegyetem képtára, Újvidék
október 29.-november 22. 1996. – Lumieres, reflects, mémoires Jugoszláv kultúrközpont, Párizs, Mois de la photo a Paris-fesztivál.
1997. – Lumieres, reflects, mémoires, Modern múzeum, Belgrád
2005. június-július Emberek, Eladási képtár, Belgrádad

Jovan Milinov

Ive Andrića 3, Novi Sad

021 6772-172, 060 6772-172

toba021@gmail.com

http://toba.on.neobee.net

ÁLOM HAVA

SNEVANI SNEGOVI

Előzetesek

Szerb-magyar koprodukció
– Magyarul beszélő történelmi mozifilm

Operatőr: Jovan Milinov

írta és rendezte: Bicskei Zoltán

Nyersanyag: 35 mm color, HD     

idő: 112 perc